A pavilon hagyományos, szabadon álló fa építészeti építmény. Ez egy kis menedékhely, amelyet jellemzően az utak mellé építenek, hogy a gyalogosok pihenőhelyét biztosítsák. Könnyű formájának, rugalmas anyagválasztásának és adaptálható elhelyezésének köszönhetően széles körben alkalmazzák a tájépítészetben. Ezek az építmények -gyakran kertekben vagy parkokban helyezkednek el, nyitott menedékként a hőség ellen-, általában oszlopsorral megtámasztott tetőből állnak.
A pavilon lényegében egy menedék, amelyet arra terveztek, hogy az embereknek pihenőhelyet kínáljanak, vagy menedéket találjanak az eső elől. Általában kertekben, parkokban, utak mentén vagy festői területeken építik ezeket az építményeket oszlopokkal alátámasztott tetővel, és sokféle formájú-, például négy-oldalas, hat-oldalas vagy nyolc{4}}oldalas konfigurációkban.
A pavilonok speciális anyagok felhasználásával készülnek, és ezeknek az anyagoknak a tulajdonságai elkerülhetetlenül befolyásolják a szerkezet építészeti formáját és stílusát. Következésképpen a pavilon művészi kialakítását bizonyos mértékig az építéséhez kiválasztott anyagok határozzák meg. Tekintettel a különböző anyagok eltérő jellemzőire, a különböző anyagokból épült pavilonok mindegyike saját egyedi és jellegzetes jellemzőkkel rendelkezik; ugyanakkor egyidejűleg változatlanul korlátozzák az alkalmazott anyagok sajátos tulajdonságai.
